Ecce Gratum

Kedves Barátaim, Pannoniak!

2007. november 17-én a Magyarok Házában immáron 4. alkalommal került megrendezésre a Veszprémi Öregdiák Kongresszus. Az eseményről dalok és legendák születtek, melyeket igyekszem nektek összeszedni.

IN TABERNA QUANDO SUMUS

Itt a kocsma, vár a pince,
kancsó telve, lámpa hív be.
Bor mellett a kockát rázzuk,
jó sorsunkat így vigyázzuk.
Víg az élet, nő a mámor,
nóta száll a vén kocsmából.
Hogyha ti is meghalljátok,
vidám kedvvel hallgassátok!

PANNON BÁRDOK

Eljött hát a bűvös óra,
jövendölte Biblia és Tóra,
jöttünk hát a hívó szóra,
szavazni új öregktorra!

Serleg telve,
Egon menne,
Fortunának kegyeltje,
ki lesz szívünk új jelöltje?

Tölts még bort a kupába,
dobj egy nevet az urnába!
Kortes beszéd, hogyha csendül,
minden korsó égbe lendül:
Vivát! Vivát! Vivát!
Válasszuk meg a cimborát!

Jelöltjeink bátor srácok,
- izgatottak mind a lányok-,
kergetünk ma édes álmot:
ki kapja a fényes láncot?

Közel már az éji varázs,
jelöltünk ma Zsömle Balázs!
Totyát is a köz akarja,
vagy szavazhatunk Svenssonra!

Éjfél lassan, Himnusz harsan,
minden arcra mosoly pattan:
felnyílik az urna zárja,
szavazásunk Szonda zárja.

Izgulhat most Pepszi, s Csabesz,
Öregktorunk ugyan ki lesz?
Mit mutat a sok szavazat?
Mi vajon a népakarat?

Dicső láncunk kerül nyakba ekkor:
Svensson lett az új öregktor!
Boldog a sok öregdiák
Kiürültek mind a kupák.

Nem maradtunk árva lelkek,
öregktorra ím így leltek
mind, kik köztünk voltak,
ettek, ittak s daloltak.

S te is, ki e jeles napon
távol voltál, ím dalom
neked regél:
jövőre itt legyél!
A cimborák várnak, mint az idén,
Öregktort választottunk a Duna jegén!

Budapest, 2007. november 22.

Üdvözlettel:

Zenkovics Ferenc (Egon)

leköszönő öregktor

Kedves Barátaim, Pannoniak!

Belecsaptunk az Őszbe! Mindenki küzd a náthával körülöttem, ügyfelek dőlnek ki a sorból, és nekem is kezd kaparni a torkom. Remélem Ti még éltek!

A búcsú ideje

Bizony, bizony, elrepült ez az egy év, hogy a 2006. év október 21-én megrendezett III. Veszprémi Egyetem Öregdiák Kongresszusán megválasztottatok Öregktorotoknak.

Úgy érzem, illik levonnom a tanulságokat az elmúlt egy év kísérleti jellegű Öregktor Intézményesítési törekvéseimről. A szándékaim tiszták és őszinték voltak, igyekeztem belülről adni önmagamat, még ha időnként egy kicsit bonyira is sikerült kifejeznem magamat.

Körleveleimben általános emberi értékeket próbáltam bemutatni, egy egy jól vagy rosszul sikerült példán: hogyan küzdünk mindannyian a kor és a körülöttünk zajló események szorításában Egyiptomtól a cyber korig.

Az Öregktori Szék adománya

Ez az egy év ajándék volt számomra Tőletek, hiszen 16 éve léptem be a Veszprémi Egyetem kapuján először, és miközben a kémia szóbeli felvételimre vártam az aula félemeleti lépcsőfordulójában, és néztem a mozaik képet a falon, ültem a dohányzóasztal mellé kihelyezett fotelban (amit aztán HÖK elnökként személyesen kollektivizáltam a HÖK iroda számára), szóval ott ültem, 18 évesen és tudtam, hogy ez az én világom: a tudás, a szellem, az értelem egyetemes emberi intézménye, itt a helyem.

Kilenc évig jártam az egyetemre, két diplomát söpörtem be (gépészmérnök, műszaki menedzser), és közben hallgattam teológiát, színháztörténelmet, palléroztam magam minél interdiszciplinárisabb területeken, bejártam Európa nagy városait, barátaimmal és HÖK-ös munkatársaimmal szerveztem megannyi rendezvényt, közösségi programot, több száz hallgatótársamat utaztattunk külföldre, nyári egyetemekre, konferenciákra, szakmai gyakorlatokra a nemzetközi diákszervezetek keretében stb. stb.

Ajándék volt ez az egy év, mert felidéztem magamban azokat a boldog időket, amit közösen éltünk meg vizsgák előtt szorongva, fogaskerék-hajtóművet tervezve, bulizva VEN-en, gólyatáborokban, szakesteken, együtt hevertük ki a ZH időszakokat a NEVIKI és MÁFKI DC-ben, közel egy évtizeden keresztül.

Egymásba írt arcok és nevek

Augusztusban meghívtak Sümegre az általános iskolai osztálytársaim, mivel 20 éve már, hogy elhagytuk a Ramasetter iskolát, és bár én csak 2 és fél évet voltam velük (előtte Tapolcára jártam) súlyosan érintett, hogy mennyire kiestek a nevek, és ami sokkolt: az arcok is. A csoda azonban magával ragadott és pár óra elteltével, sorban jöttek vissza a régi emlékek, ahogy (látva a zavartságomat) mesélni kezdték nekem, milyen meghatározó élményeik vannak nekik rólam.

Hiszem, hogy életünk során nyomokat hagyunk egymásban, kiben intenzívebbet, kiben látszólag kevésbé fontosat, azt gondolom azonban, a közösen megélt megpróbáltatások és boldog órák mégis összekötnek bennünket és az elfeledett emlékek, még ha pár órára is, visszarepítenek bennünket az időben.

Szegény jó nagyapám, amíg élt mindig azzal búcsúzott el tőlem, hogy „ne feldd fiam, emberség és tisztesség”. Mindig morcos voltam szegény öregre, hiszen én úgy éreztem, hogy emberségesen és maximális tisztelettel viseltetek társaim, tanáraim irányában és tetteim mozgató rugója mindig a dolgok jobbá tétele volt.

Ma már tudom, sőt egyre tisztábban látom, hogy ezek az atyai intelmek nem terhet jelentenek az életemben, hanem pont ez az, ami az emberek (munkatársaim, barátaim, ügyfeleim) bizalmát, szeretetét és a felém áradó tiszteletét megalapozza.

Az emberélet útjának felén

Szerencsésnek mondhatom magamat, mert életem során mindig megadatott, hogy nagy és befolyásos emberek mentoroljanak, kezdve apámmal Zenkovics Ferenccel, aki 3 éves koromban örökbefogadott (kimenekítve az állami intézet lelki és szellemi sötétségéből), folytatva nagyapámmal (apám halála után), aki csodálatos 25 évvel ajándékozott meg, aztán itt van keresztapám Orbán Tibor (a Bakonyi Bauxitbánya Vállalat egykori vezérigazgató-helyettese), aki nagyapám barátjaként terelgette zsenge koromat, és terelgeti máig, és végül ki kell emelnem a mindannyiunk előtt ismert Gaál Zoltán rektor urat, aki az egyetemi tanulmányaim során, sőt a későbbi életpályám elindításában is döntő befolyással bírt.

Folytathatnám a sort szakmai mentoraimmal is akik munkám során adtak baráti és atyai tanácsokat, egy biztos, mindannyiunknak megvannak azok a meghatározó, sorsfordító egyéniségei az életében, akik önzetlenül, a szeretettől vezérelve, a háttérből védőangyalként adnak bátorítást, hogy az élet útelágazásainál okosan dönthessünk.

Dante: Isteni színjáték

Az emberélet útjának felén
egy nagy sötétlő erdőbe jutottam,
mivel az igaz utat nem lelém.
Ó, szörnyű elbeszélni mi van ottan,
s milyen e sűrű, kusza, vad vadon:
már rágondolva reszketek legottan.
A halál sem sokkal rosszabb, tudom.
De hogy megértsd a Jót, mit ott találtam,
hallanod kell, mit láttam az úton.
Akkortájt olyan álmodozva jártam:
nem is tudom, hogyan kerültem arra,
csak a jó útról valahogy leszálltam.
De mikor rábukkantam egy hegyaljra,
hol véget ért a völgy, mély, mint a pince,
melyben felébredt lelkem aggodalma,
a hegyre néztem s láttam, hogy gerince
már a csillag fényébe öltözött,
mely másnak drága vezetője, kincse.

Közösség építés súlya

Most, hogy hivatali időmet lassan kitöltöm, mit mondhatok leendő utódomnak (hiszen Szonda Tamás barátom, az Öregdiák Kongresszus lelki atyja, mentora jelezte felém, hogy nem kell izgulnom, lesz őszi Kongresszus, sikerült pályázati forrásokat mozgósítani), milyen jó tanácsokkal adhatom át az intézmény virtuális kulcsait? Talán annyit, hogy: legyen kevésbé elvont, írjon vidám dolgokról, elevenítse fel a régi szép időket, hagyja szárnyalni a képzeletet, és legyen sikeresebb a közösség formálásában és informálásában.

Minden emberben fecske ül

Végezetül bocsássátok meg nekem, hogy néha túl éteri magasságokban repültem, értetek tettem mindezt, és hogy útravalót is adjak, tisztább, bölcsebb gondolatokkal, mint amik nekem vannak, íme Gyurkovics Tibor egy csodálatos impressziója:

Fecskekód

El kéne szállni fecskemód
csak nincsen hozzá fecskekód
nem ismerem a jeleket
villanydrótkottafejeket
nem ismerem a csapatot
amelyik eliramodott
talán a csapat jelleme
és kitartása kellene
verdesni még a levegőt
a tükörtengerek fölött
és visszajönni ha a nyár
megint fecskékért kiabál
Jövök jövök! azt mondani
ahogy a fecskék hangjai
Megyek megyek! így fecsekül
minden emberben fecske ül
a fecskejaj a fecskekód
el kéne szállni fecskemód.

Budapest, 2007. október 5.

Baráti üdvözlettel:

Zenkovics Ferenc

már nem sokáig regnáló Öregktor

Kedves Barátaim, Pannoniak!

Örülök, hogy ártatlannak indult IV. körlevelem ekkora hozzászólási „lázat” indított útjára, most érzem először azt, hogy még a végén bátortalan kezdeményezésem működni fog.

Ha szigorúan veszem az Öregktori Hivatal célkitűzéseit, akkor ez a váratlan (és hangsúlyozom, ártatlan) momentum is remélem ahhoz járul hozzá, hogy lesz miért az utódaimnak pályázni a címre.

Réztábla a kapu alatt…

Amikor az egyetem 50. jubileumi ünnepségeire elkészítettem egy réztáblát, rávésve az addigi HÖK elnökök névsorát, sokan megvádoltak (akik később jöttek, nem akik rajta voltak!), hogy én visszaéltem a történelmi pillanattal és bevéstem magamat és utódaimat az örökkévalóságba. A dologhoz tudni kell, hogy dr. Gaál Zoltán rektor úr 10 éven át a saját rektori dolgozószobájának vitrinében tartotta a réztáblát, közvetlenül az egyetemi kitüntetések és herendi porcelán vázák között.

Legutolsó értesüléseim szerint (14 éves a Hallgatói Önkormányzat Veszprémben ebből talán 5-en vagyunk a táblán) lesz új tábla, amit üdvözlök, mert éreztem a kritikus hangokból, hogy a motivátorok, más szemszögből demotiváló tényezővé válhatnak.

Google eternity

Az egyiptomi fáraók úgy tartották, hogy amíg egyetlen ember a földön kimondja a nevüket, addig tart az ő örökkévalóságuk. Szorgalmasan vésték is a neveiket mindenhova.

Ma a google keresőben Tutankhamun-ra (Tut King) keresve az alábbi választ kapjuk: A(z) "tut king" kifejezés 1-10. találata az összes, kb. 2 090 000 találatból. (0,11 másodperc).

Ha szegény ifjú fáraó ezt előre tudja, hamarabb feltalálja az internetet, de tegyük hozzá, némi ötvös munkával ő is sokra vitte! Csak hogy egy magyar nevet is keressek nektek, aki ráadásul pár éve halt meg, így aktuális volt a világsajtónak : A(z) "teller edward" kifejezés 1-10. találata az összes, kb. 1 760 000 találatból. (0,16 másodperc). Őneki egy hidrogénbombával sikerült berobbannia a köztudatba!

Visszatérve ránk földi halandókra: nekünk is megadatott a google örökkévalóság, hitem szerint mindenkinek jár! A(z) "zenkovics ferenc" kifejezés 1-10. találata az összes, kb. 169 találatból. (0,10 másodperc), sovány de nekem fontos és érték, és ha megnézzük a találatokat: iTDK szekciók részletes programja, pairg's bookmarks tagged with "blogok" on del.icio.us, Zenkovics Ferenc - The Budapest New Technology Meetup Group ..., TDK 1971-99, a 2. oldalon (még!): Ecce Gratum Öregktori székfoglaló beszéd. 2007.07.16. 17:28 :: zenkovics.ferenc, A III. Öregdiák Kongresszus Honlapja, stb. és természetesen élen a cégeink honlapjai és a céges blogunk áll.

Gyűjts kincseket a mennyekben!

Elnézést kérek a HÖK-ös múltról nem szívesen olvasó öregdiák társaktól, de muszáj párhuzamot vonnom. Annó 1993 szeptemberében, én ugyanezt láttam meg a Hallgatói Önkormányzatiságban, hogy ez egy eszköz, ahogy Gaál Zoltán rektor fogalmazott: cél – folyamat –szervezet. A célok nemesek voltak, a folyamatokat én dolgozhattam ki, és a szervezetet és infrastruktúrát gond nélkül illeszthettem. Ha ma ilyen könnyen menne a biznisz is, egyelőre még a célok megfogalmazása is komoly fejtörést okoz.

Az öregtori hivatal esetében világos volt a cél (lásd első körlevél), az eszköz hiányzott, és amint rájöttem, hogy a blog a megoldás, már csak némi ügyesség kell, hogy tartalmat varázsoljunk ide. És ígérhetem nektek, hogy mire ősszel átadom a széket, már az örökkévalóság egy gyémántját adom át az utódomnak, aki úgy csiszolhatja tovább ezt a gyémántot, hogy soha nem lesz kevesebb.

A provokáció

Valóban volt bennem tudat alatt egy kis motoszka, hogy ex-elnök társaim részéről nem túl sok bíztatást kaptam, az elnök urak megszólítására éppen ezért egy hall of fame Öregktori körlevél „gyémántot” tervezek, amiben mindenki leírhatja mikor volt ő, ki volt ő, egy kis fotóval. Ebben egy kis önzés is van, mert lassan annyi fiatal arc van (a nevekről nem is beszélve) utódaim sorában, hogy készülnöm kell valamiből a találkozókra!

Párhuzamosan ezzel, folytatnám is a sort az egyetemi honlapról hiányzó, nagy szívfájdalmammal: a díszdoktorainkról fotóval és rövid bemutatással készülő arcképcsarnokával, ahol az az ötletem volt, hogy, mi öregdiákok szedjük össze az infókat, minden díszdoktorról írjanak olyan hallgatók, akik kötődnek a tudományterülethez. (Szabi szerint wikit kéne nyitni, de én örülnék neki, ha ennyit is elérnénk.)

Ugyanígy valamelyik utódom figyelmébe ajánlanám a Venek memoárjait, és diákrektor jelöltjeit, Ven emléklepénnyel megajándékozottak listája, tiszteletbeli oktatók stb. stb.

Na ez a provokáció!

A google szeme mindent lát

Örülök a blognak, mint eszköznek, mert bolondbiztos. A public eye, ahogy szoktam fogalmazni, a közösség szeme az ami eldönti, hogy valaki jóakaratú (köszönöm Fegyver Erikának a nagyon építő hozzászólást!), avagy „árokásó”.

Szabi barátomnak van egy szokása: szereti beírni a neveket a google keresőbe (tőle loptam a trükköt én is). A google ma a világ leggyorsabb publikus szeme, bele lát a lelkekbe, web2.0-ás szubjektív blogokon keresztül.

Kedves, Kedves Pepsi (Farkas Péter)

H3-as címsorba tettelek, most már a google is lát nem csak én! Hogyan gondolhattad, hogy egy percig is elfelejtkezek rólad! Rólad Farkas Péter (Pepsi)! Minden valamire való öregdiák tisztában van vele, hogy érdemeid ELÉVÜLHETETLENEK!

Neked és az arra érdemeseknek külön-külön, körlevél szintű tisztelgés jár, url-be ágyazva a neveiteket, ami megfelel egy arany halotti maszknak a google piramisban!

Azt azonban látnod kell, hogy a kitüntetések és címek adományozása olyan, mint a tüzijáték: az elején jönnek a kis pukkok, a végén a nagy durranások. Ha nem megfontoltan jutalmazunk, nem lesz édes a gyümölcs, mire az arra érdemesek oda kerülnek. Somogyi Ferenc határhaszon elméletek előadásából valami almás példa rémlik, az is talán ezt feszegeti?

A közösség kovácsa

Megörülve a blogunk olvasóinak, arra gondoltam, hogy azok ösztönzésére, akik veszik a fáradságot, és ha nincs is 4282 kapcsolatuk az iwiwen azt a keveset mégis mozgósítják, avagy egyéb módon, pl.: komment hozzászólásakkal gazdagítják a blogot magát, önzetlenül, csak úgy, mert fontosnak tartják, hogy a személyes ismeretségi körüket informálják, na nekik szól ez a teljesen felvállaltan szubjektív díj. Persze, hogy nem várhatom el a volt HÖK elnök barátaimtól, hogy személyesen izgassák kapcsolatrendszerüket, nekik (nekünk!) nehezebb feladat jut: gondolkodni a közösség megtestesülésén, a fizikai programokon, fel kell mérnünk az igényeket, szervezni kell a rendezvényt, pénzt és paripát kell előállítanunk, nem egyszerű kérdések ezek! Már fogalmazom a Floret Silva Körlevelet, ami a májusi elmélkedéseink összegzése, ez lett volna az ötödik, most a hatodik lesz.

A hétvégén egy csodálatos welness programon voltam Sümegen a Hotel Kapitány **** szállodában és az éjjeli szekrény fiókjából lefekvés előtt elővettem a bibliát és felütöttem! Az özvegy asszony két fillére történet volt, akkor nem értettem (már a welness is baj?), most már azonban kezdem érteni: 1. És mikor feltekintett, látá, hogy a gazdagok hányják az ő ajándékaikat a perselybe. 2. Láta pedig egy szegény özvegy asszonyt is, hogy abba két fillért vete. 3. És monda: Igazán mondom néktek, hogy e szegény özvegy mindenkinél többet vete: 4. Mert mind ezek az ő fölöslegükből vetettek Istennek az ajándékokhoz: ez pedig az ő szegénységéből minden vagyonát, a mije volt, oda veté.

Budapest, 2007. augusztus 1.

Baráti üdvözlettel:

Zenkovics Ferenc

regnáló Öregktor

Kedves Barátaim, Pannoniak!

Az Ecce Gratum blog, mint virtuális Öregktori Intézmény, történelmi pillanathoz érkezett. Elindult azon az úton, melyet reméltem, hogy valóban az öregdiák közösség intellektuális szellemi központja legyen. Ehhez első lépésben ugyanis az kell, hogy eljusson az infó mindazokhoz, akik érintettek a közös értékek ápolásában, azaz hozzátok!

Távol a szemtől, távol a szívtől

A blog formátum választása a virtuális intézmény létrehozásánál számos technikai eszközt is a közösség kezébe adott. Ezek közül a legfontosabb a statisztika szolgáltatása, azaz, azonnal vissza lehet mérni a jelenlegi közösségi kommunikációs csatornák hatékonyságát.

Technokrata rendszerszemléleti megközelítésben, a közösség homogén egyedek heterogén (racionális, irracionális, érzelmi) hálózataként értelmezhető, ahol a kohéziós erő az audio-vizuális és egyéb kommunikációs interakciók gyakoriságától és intenzitásától függ. Ahogy nagyapám fogalmazta: távol a szemtől, távol a szívtől.

A mellékelt diagram jól mutatja, a levelezési listánk (Öregdiák levlista) szinte teljes körű leépülését (lásd 07.18 40 látogató), szemben a 07.29-én beindult, két napja tartó, 100-as látogatószámmal!

Mi történt? Csoda?! Nem drága barátaim, hanem kapacitáltam egy régi barátunkat, Dániel Zoltán Andrást (Tökit), hogy iwiw-es, intenzíven ápolt kapcsolatrendszerét dobja be az online marketing-csatornák tesztelési fázisába.

Mint ezt kifejtettem II. körlevelünkben, ezen blog-látogatottságot növelő törekvésem nem öncélú, hiszen pont az lenne a célja a blognak, hogy megteremtse a stabil információs központot, fenntartsa az öregdiákok, azaz a Ti érdeklődéseteket információk, érdekességek, esetleg humoros dolgok publikálásával. Mindezt úgy, hogy ne legyen hírlevél jellegű tolakodó spam, hogy időrendben követhető legyen (loggolt) stb. stb.

A Közösség Kovácsa

A közösség építés az emberiség legősibb és leghatékonyabb eszköze. Most hogy a globális felmelegedés réme fenyegeti a biológiai létünket (Omnia Sol Temperat), tudósaink azzal bíztatják magukat, hogy az emberi faj tudása és önszervező képessége révén lesz képes legtovább túlélni a kataklizmát. Azt hiszem ez már inkább a hit világa, mint a tudományos megalapozottságé, de jól mutatja az „egységben az erő” örökérvényű emberi tapasztalatát.

Ahogy a kovácsok régen a vasat megmunkálták, a fém-rács-szerkezet kohéziós erőinek durva, mechanikai és fizikai befolyásolásával, úgy tudják a közösség kovácsai formálni a közösséget, hogy a végén egységgé kovácsolódva érhessünk el szép eredményeket.

Dániel Zoltán András kapja tőlem, regnáló Öregktortól az első Közösség Kovácsa kitüntető címet, ami egyben azt jelenti, hogy felhívom a kedves közösség figyelmét személyére, csodálatos feleségére, a kiegyensúlyozott, tartalmas életére (értékmentés vidéki kúriával, háziállatokkal), oktatói munka az egyetemen, nyaralásai során nyitottság a világ kulturális értékei felé stb. stb.

Mindemellett példaként szeretném elétek állítani, hogy lehet csendben is sokat tenni egy közösségért, és egyben kérni benneteket, hogy ti is jutassátok tovább a hírét az Ecce Gratum blognak, és írjatok kommenteket!! A kommentek jelentenék az interaktivitást, a vélemények ütköztetését, a párbeszédet!

Budapest, 2007. július 31.

Baráti üdvözlettel:

Zenkovics Ferenc

regnáló Öregktor

Kedves Barátaim, Pannoniak!

2007. június végével lejárt dr. Gaál Zoltán, a Pannon Egyetem rektorának mandátuma. A rektor úr június idusán fontosnak tartotta, hogy egy külön vacsora keretében a működési ideje alatt szolgáló Hallgatói Önkormányzat ex-elnökökön keresztül köszönetet mondjon a munkáját támogató hallgatóságnak.

Rektorunk, mint az egyetem első számú vezetője, majd egy évtizedes munkája eredményeképpen megszületett a Pannon Egyetem, ahol ma már öt karon, negyven szakon adnak ki diplomát, ebből huszonhárom egyetemi szak.

Az integrációval igazi régiós szerepet betöltő szellemi központ jött létre Pannóniában. Mint azt tudjátok, a Veszprémi Egyetem 2006. március elsejétől vette fel a Pannon Egyetem nevet, használatával jobban kifejezésre juttatva az egyetem regionális szerepvállalását és küldetését.

Az este

A vacsora a Magyarok Házában volt (ahol legutóbb a Kongresszust is tartottuk), a hangulatot a pátosz, az emelkedettség és egy nagy formátumú életmű előtti tisztelgés jellemezte. A zenéről egy autentikus (és rendkívüli rögtönző képességéről többször tanúbizonyságot adó) cigányzenekar gondoskodott.

Az est színvonalát részvételükkel emelték: Csillag Zsolt, Farkas Péter, Gadár László, Kósa Szabolcs, Leé Dániel, Ollár Tamás, Pató Sándor, Puskel Márton István, Sarkadi Károly, Szalay Csaba, Szonda Tamás, Tornai-Mátyás Zsolt, Wéninger László és végül jómagam, Zenkovics Ferenc.

Rektor úr jövővel kapcsolatos terveiről azonban, úgy érzem keveset tudhattunk meg, azon túl, hogy a szilvafákat alacsonyra metszette, hogy unokája elérhesse a gyümölcsöt.

Érték: az ember maga

Ez a történet megérintett, mert jó öreg nagyapám (Isten nyugosztalja), jutott eszembe, aki nem sokkal nyugdíjazása után kezébe vette a nevelésemet, egy csodálatos másodvirágzásban, huszonöt együtt töltött évvel ajándékozva meg engem.

Eszembe jutott azonban más is. Amikor 1978-ban vezetői beosztásból nyugdíjba ment, fél évig, minden héten egy napot a volt munkahelyén töltött, mert a vállalat igényelte mind szaktudását, mind magát az embert, nagyapámat.

Kék nefelejcs

A vacsora után énekelve a Kék nefelejcs kezdetű nótát, azon töprengtem, mennyit ér a Pannon Egyetemnek dr. Gaál Zoltán, a rektorok rektora (ahogy a CEO magazin fogalmaz), a maga tudományos, üzleti, politikai, társadalmi kapcsolatrendszerével, tapasztalataival, tudásával. És azon is, mit jelent egy intézménynek egy évtizedes rektorság, és közel ugyanennyi dékáni munkásság.

Abban bízom, hogy ahogyan nagyapám emberségét és tudását igényelték annak idején a volt kollégák és a cég vezetése, ugyanúgy üzleti érdekelt világunkban is felismerik az egyetem új vezetői mindazt az értéket, amit a leköszönő rektor úr személye hordoz!

Azt hiszem mindannyiunk nevében jó egészséget, további szakmai sikereket, és örömöt kívánhatunk a családjában. Egy legenda született, és mi részesei lehettünk ennek a legendának.

Budapest, 2007. július 21.

Baráti üdvözlettel:

Zenkovics Ferenc

regnáló öregktor

u.i.: a fotókat elérhetitek itt.

Drága Barátaim, Pannoniak!

Októberi székfoglaló beszédemet még a T34-es lánctalpakkal felszaggatott, magyar vér áztatta, macskaköves belváros utcáin menekülve, részben haditudósítóként kellett megfogalmaznom. Azóta kisütött a nap (Ecce gratum et optatum Ver reducit gaudia), itt a megújulás, a csók és a szerelem ideje!

Akkori körlevelemben az ember és a hivatal kapcsolatát feszegettem, és arra a következtetésre jutottam, hogy nem a hivatal tesz naggyá egy embert, hanem az ember saját egyéniségével adhat presztízst egy akár születőben lévő hivatalnak is.

Ennek fényében ígéretet tettem arra, hogy gondolkodni fogok, mivel tudnám méltó magasságokba emelni az Öregktori pulpitus tekintélyét, ez azonban, mint mostanra kiderült, koránt sem volt egyszerűen megoldható kérdéskör.

Drága ex-elnök barátaim, amolyan hexolut-os 12 kezes laza mozdulattal löktek a mélyvízbe, az öregktori lánc mellett nyakamba akasztva a gondot: ők csak addig gondolták végig a koncepciót, hogy majd az öregktor kitalál valamit. Ezt a trükköt én is tanultam ám fiúk, általános menedzsment kurzus: Management by Crisis (nincs ötleted, nevezz ki egy balekot, aztán varrd a nyakába az egészet). Én viszont jártam stratégiai menedzsment órára is, és úgy gondoltam megér a feladat égy kis töprengést.

Problémák feltárása

Adott egy kulturális - emocionális kötődéssel rendelkező egyed-közösség, nevezzük őket Veszprémi Vegyipari Egyetem – Veszprémi Egyetem – Pannon Egyetem öregdiákoknak (erről majd még egy külön körlevélben elmélkedünk, mert vannak fejlemények!).

Hatszögesítsük a kört, és mondjuk azt, hogy a Pannon Egyetem Öregdiák Kongresszusa körülbelül felöleli a pre SzPK – inter Mici - post Szonda időszakot. Ez alsó becsléssel érinthet 7-8000 hallgatót, mondom alsó becsléssel!

Miután rázoomoltunk az Öregdiák Kongresszusra, mivel találja magát szemben egy frissen megválasztott öregktor? Hexolutos barátaim hatan küzdenek azon, hogy ebből a hatalmas számból minél többet megszólítsanak, és megajándékozzanak mindenkit a közös együttlét, és nosztalgikus visszaemlékezések örömeivel.

Látszik, hogy nem mindenkit sikerül elérni, megérinteni, aminek több oka is lehet (külföld, család, munka, időpont, helyszín stb.). Szondáékkal komoly beszélgetések voltak egy tavaszi találkozó szervezésével kapcsolatban, erről is egy külön körlevélben pár szót ejtünk!

Célok definiálása

Mindezen problémák láttán az alábbi célokat gondoltam megfogalmazni az Öregktori Hivatal tartalommal való megtöltése érdekében.

• Az Öregktori Hivatal legyen egy szellemi-virtuális intézmény, mely az öregdiák közösség számára a közös gondolkodás fóruma.
• Ez a közös gondolkodás pedig arra kell, hogy irányuljon, hogy a közösség igényeit feltérképezzük, a találkozók (kongresszus) és egyéb rendezvények lehetőségeit feltárjuk, és a heterogén igények számára optimális megoldások megtalálását ajánlások formájában segítsük elő.
• Legyen publikus (ezért a blog formátum), hogy mindenki, aki érintett a Veszprémi Egyetem-Pannon Egyetem Öregdiák önszerveződésben, az információt kapjon, interaktívan (kommentek, társszerzők) kapcsolódhasson a témákhoz, és nem utolsó sorban cél, hogy naplózva (log) legyen mind a mozgalom, mind az Öregktori Hivatal tevékenysége.
• Az Öregtori szék leendő várományosai számára világos üzenettel rendelkezzen: az Öregtor egy évig saját bölcsességével, ízlésvilágával, gondolataival formálójává válhat annak a közösségnek, akit a közösség erre a célra bizalmával rendelni kíván.
• A mindenkori Öregktor a publikáció eszközét kihasználva gondoskodjon róla, hogy az Ecce Gratum blogban helyet biztosítson az egyetem aktuális történéseit bemutató cikkeknek, a fontosabb egyetemi rendezvények, a diákélet és a hallgatói érdekvédelem öregdiák közösséget érdekelhető információinak.
• A Hivatal presztízsének és méltóságának záloga a gondolkodás és publikáció szabadsága, és a közösség azon elismerése, hogy az Öregktor szellemi-koordinációs munkájával önzetlenül szolgálja a közösség épülését.
• És végezetül mindezen célok megvalósításával az Öregktor legyen aktív részese az Öregdiák szerveződés hírének, arculatának, jó hírnevének ápolásában.

Fohász

Én személy szerint mindig hittem a közösségek önszervező erejében, az önkormányzatiság, az önrendelkezés jogában, és abban, hogy a közösségi szellem (common sense) mindig is az emberiség történelem formáló tényezője volt. (…ez tette Rómát föld urává, ez Maratont s Budavárt híressé…)

Kérlek ezért benneteket, hogy a meghirdetett célokkal azonosulva támogassátok ezen kezdeményezést, és kommentjeitekkel mondjátok el véleményeteket bármelyik témában! Tegyetek javaslatot olyan témákra, amelyek érdekelnek benneteket!

Budapest, 2007. július 18.

Baráti üdvözlettel:

Zenkovics Ferenc

regnáló Öregktor

Kedves Barátaim, volt Iskolatársak!

Előszó

A 2006. év október 21-én megrendezett III. Veszprémi Egyetem (immáron Pannon Egyetem) Öregdiák Kongresszusa abban a megtiszteltetésben részesített, hogy az ÖREGKTORI SZÉK első várományosának járó felelősséget rám ruházta.

Akkor, és ott váratlanul ért a megtiszteltetés, így nem tudtam megfelelő gondolati mélységű expozét tartani, illetve megemlékezvén a nászutasokról és egyéb felmentéssel élőkről, úgy gondolom, méltó és illendő egy átgondolt és összeszedett üzenettel köszönetet mondani mindenkinek.

Köz(-)játék

Beszédem fogalmazása közben nem feledkezhettem meg a Kongresszust két napra követő 56-os forradalom 50. jubileumi ünnepségén bekövetkezett nemzeti tragédiáról sem, melyet a Rákóczi úti lakásomban éltem meg. Hiába, a forradalom házhoz jön. (A Dohány utcában parkoló autóm köré kukákból barikádot építettek, az utca egyik végében a tüntetők elbarikádozták magukat, a másik végében lovas-rendőrök és rohamosztagosok álltak gránátokat lövöldözve a tömegbe. Én mély levegőt vettem a könnygázból, engedélyt kértem a tüntetőktől, majd magasra emelt kézzel begyalogoltam az utca közepéig és egy demilitarizált övezetbe menekítettem az autót. Ezután a Rákóczi úti kapunkig szorosan a fal mellett lapulva, sarokról sarokra szaladva jutottam el gránátsortűzben, átküzdve magamat az elgázosított tüntetők tömegén.)

Felütés

Székfoglaló beszédemet egy egy évvel ezelőtti álmom felidézésével szeretném kezdeni. A tavalyi év decemberének első heteiben erősen foglalkoztatott Tolkien Gyűrűk ura trilógiájának üzenete. Szerettem volna megfejteni, mit is akar Tolkien ezzel a mesevilágba helyezett különös történettel a kor emberének mondani?

Álom jelenet

És ekkor egy különös álom kulcsot adott az üzenet megértéséhez. Álmomban Gaál Zoltánnal (rektorunkkal) beszélgettem, és közöltem vele, hogy nem szólítom REKTOR úrnak, mivel ő számomra a tanárom, tanító mesterem, és ez sokkal több, mint a rektori cím.

Monológ

A történethez ismerni kell, hogy amikor 1994 szeptemberében, egy éves HÖK elnökségem után felmerült a kérdés: újra induljak-e a választáson két ember véleményét kértem ki.

Az egyik az akkor legközelebbi barátom és munkatársam volt, akivel közösen szerveztük az egyetemi rendezvényeket (VEN, Gólyabál, Gólyatábor stb.). Ő azt mondta: Egon, ismertelek azelőtt, hogy HÖK elnök lettél, és látlak most. És látom, hogy az egyéniséged rossz irányban változott az egy év alatt.

A másik megkérdezettem, az akkor még csak dékán Gaál Zoltán volt, aki fájdalmasan böködte a vállamat az ujjával és ezt mondta: Ferenc! El kell döntenie, mi szeretne lenni az életben: jó mérnök, vagy HÖK elnök!

Ezek után a döntésem nem volt kétséges, 1994-ben Mészáros Balázs korábbi jelölttársam egyedüli indulóként vette át tőlem a Hivatalt.

Kifejtés

És hol kapcsolódnak össze a szálak: Tolkien, a múlt, az álom, és az ÖREGKTORság? A közös pont a Hatalom természete. A hatalom gyűrűje szimbolizálja a megszerzés utáni vágyat, a birtoklás utáni vágyat, az egyéniség-torzító hatást, a kiváltság érzését és egyben a kirekesztődés érzését is.

Az igazi próbatétel pedig az önként eldobás, a hatalomról saját akaratból való lemondás dilemmája.

A könyv zseniálisan mutatja be az abszolút hatalom (amit az egy gyűrű reprezentál) útját a totalitás felé. Eközben láthatjuk a hatalom akarásának időtlenségét, történelmi korszakokon átívelő mivoltát, látjuk térbeli terjeszkedést, látjuk a különböző népek és osztály-rétegek viszonyát a hatalomhoz. Hogy hódol be az értelmiség egy része és válik kiszolgálóvá vagy ellenállóvá, hogy érinti a totalitás a kis embereket, a nagy népeket, a vágott fülűeket és a törpe növésűeket.

Eközben a hatalom megkísérti a jókat is, belülről bomlasztja a kis közösségeket, szövetségeseket is. Bemutatja Tolkien az egyéni motivációkat is, ki mire használná fel a gyűrű hatalmát: személyes bosszúra, nagyobb varázserőre, örök életre stb. De az erős jellemek, a rendíthetetlenek sorra ráébrednek, hogy a hatalom nem tesz nagyobbá, sőt az öncélú és totális hatalom tönkreteszi a gyűrű hordozóját is.

Bölcselet

A történet nem véletlenül érintette meg a 20., és a film segítségével a 21. század emberének érzelmeit, mert a tökéletesen kidolgozott fantázia világban mindenki beazonosíthatja magát, a konklúzió pedig egyetemleges: senki sem hordozhatja egyedül a hatalom gyűrűjét.

Andy Warhol azt mondta: manapság mindenkinek jár öt perc hírnév, én azt mondom, a demokráciában mindenkinek jár öt perc hatalom is: őrülteknek, forradalmároknak, tüntetőknek, miniszterelnököknek és a hétköznapokban is így van ez kis emberként: a munkahelyen, az iskolában, a családban, a lakóközösségben stb.

Drámai jellemváltozás

A személyes tanulságom pedig az volt, hogy nem a hatalmat megtestesítő Hivatal tesz egy embert naggyá, hanem a hivatalt betöltő ember tehet egy hivatalt tekintélyessé, elismertté, pozitív értelemben naggyá.

És ugyanez fordítva is igaz: egy mégoly nagy presztízsű hivatalt is, mint a közjogi méltóság státuszú miniszterelnök, hiteltelenné, bizalom vesztetté és érzelmeket megosztóvá lehet tenni, az emberi viselkedésnormák megszegésével. (És fenn állni a Végzet hegyének tüzénél, és önként bedobni a hatalom gyűrűjét.)

Epilógus

Mindezen gondolattöredékeket azért tartottam fontosnak elmondani, mert szerettem volna, ha látjátok: nagyon komolyan veszem, és fontosnak tartom ezt a felülről jövő népi kezdeményezést, amelyet az 5 jelölt személye, a szavazás demokratikus volta és a választás szoros eredménye (külön köszönet SVENson-nak) legitimált. Felelősségnek érzem a feladatot, mert tudom, hogy az ÖREGKTOR-i SZÉK presztízsének megalapozása jutott osztályrészemül a bizalmukat belém fektető iskolatársak kívánságából.

Ugyanígy fontosnak tartottam elmondani, hogy a hatalom bárhol és bármikor megérintheti az embert (a gyűrű keresi hordozóját), ahhoz, hogy megőrizhessük emberi méltóságunkat őszinte barátokra és mentorokra van szükség, akik válaszutakon segítenek az eligazodásban.

Köszönetnyilvánítás

És végül, de nem utolsó sorban köszönetet kell mondanom, a rendezvényt évek óta rendező, életben tartó volt elnöktársaimnak, azt gondolom, hogy a most még csak mécsesként lobogó szerveződésünk idővel kongresszusi-központos, katonazenekaros-parádés, veterán-egyenruhás-felvonulásos, szóval, ami belefér komoly mozgalommá nőheti ki magát.

Budapest, 2006. október 26.

Üdvözlettel:

Zenkovics Ferenc (Egon)