HTML

Ecce Gratum

Az Ecce Gratum blog a Pannon Egyetem Öregdiák Kongresszusán minden évben megválasztásra kerülő, regnáló Öregktor Körleveleinek publikus közzétételére szolgál, ezáltal megvalósítva a célt, hogy az öregdiák közösségi kezdeményezés egy lehetséges, virtuálisan működő, szellemi Hivatalává váljon.

Friss kommentek

VI.Körlevél: Fecskekód

2007.10.04. 10:04 :: zenkovics.ferenc

Kedves Barátaim, Pannoniak!

Belecsaptunk az Őszbe! Mindenki küzd a náthával körülöttem, ügyfelek dőlnek ki a sorból, és nekem is kezd kaparni a torkom. Remélem Ti még éltek!

A búcsú ideje

füsti fecskeBizony, bizony, elrepült ez az egy év, hogy a 2006. év október 21-én megrendezett III. Veszprémi Egyetem Öregdiák Kongresszusán megválasztottatok Öregktorotoknak.

Úgy érzem, illik levonnom a tanulságokat az elmúlt egy év kísérleti jellegű Öregktor Intézményesítési törekvéseimről. A szándékaim tiszták és őszinték voltak, igyekeztem belülről adni önmagamat, még ha időnként egy kicsit bonyira is sikerült kifejeznem magamat.

Körleveleimben általános emberi értékeket próbáltam bemutatni, egy egy jól vagy rosszul sikerült példán: hogyan küzdünk mindannyian a kor és a körülöttünk zajló események szorításában Egyiptomtól a cyber korig.

Az Öregktori Szék adománya

Ez az egy év ajándék volt számomra Tőletek, hiszen 16 éve léptem be a Veszprémi Egyetem kapuján először, és miközben a kémia szóbeli felvételimre vártam az aula félemeleti lépcsőfordulójában, és néztem a mozaik képet a falon, ültem a dohányzóasztal mellé kihelyezett fotelban (amit aztán HÖK elnökként személyesen kollektivizáltam a HÖK iroda számára), szóval ott ültem, 18 évesen és tudtam, hogy ez az én világom: a tudás, a szellem, az értelem egyetemes emberi intézménye, itt a helyem.

Kilenc évig jártam az egyetemre, két diplomát söpörtem be (gépészmérnök, műszaki menedzser), és közben hallgattam teológiát, színháztörténelmet, palléroztam magam minél interdiszciplinárisabb területeken, bejártam Európa nagy városait, barátaimmal és HÖK-ös munkatársaimmal szerveztem megannyi rendezvényt, közösségi programot, több száz hallgatótársamat utaztattunk külföldre, nyári egyetemekre, konferenciákra, szakmai gyakorlatokra a nemzetközi diákszervezetek keretében stb. stb.

Ajándék volt ez az egy év, mert felidéztem magamban azokat a boldog időket, amit közösen éltünk meg vizsgák előtt szorongva, fogaskerék-hajtóművet tervezve, bulizva VEN-en, gólyatáborokban, szakesteken, együtt hevertük ki a ZH időszakokat a NEVIKI és MÁFKI DC-ben, közel egy évtizeden keresztül.

Egymásba írt arcok és nevek

Augusztusban meghívtak Sümegre az általános iskolai osztálytársaim, mivel 20 éve már, hogy elhagytuk a Ramasetter iskolát, és bár én csak 2 és fél évet voltam velük (előtte Tapolcára jártam) súlyosan érintett, hogy mennyire kiestek a nevek, és ami sokkolt: az arcok is. A csoda azonban magával ragadott és pár óra elteltével, sorban jöttek vissza a régi emlékek, ahogy (látva a zavartságomat) mesélni kezdték nekem, milyen meghatározó élményeik vannak nekik rólam.

Hiszem, hogy életünk során nyomokat hagyunk egymásban, kiben intenzívebbet, kiben látszólag kevésbé fontosat, azt gondolom azonban, a közösen megélt megpróbáltatások és boldog órák mégis összekötnek bennünket és az elfeledett emlékek, még ha pár órára is, visszarepítenek bennünket az időben.

Szegény jó nagyapám, amíg élt mindig azzal búcsúzott el tőlem, hogy „ne feldd fiam, emberség és tisztesség”. Mindig morcos voltam szegény öregre, hiszen én úgy éreztem, hogy emberségesen és maximális tisztelettel viseltetek társaim, tanáraim irányában és tetteim mozgató rugója mindig a dolgok jobbá tétele volt.

Ma már tudom, sőt egyre tisztábban látom, hogy ezek az atyai intelmek nem terhet jelentenek az életemben, hanem pont ez az, ami az emberek (munkatársaim, barátaim, ügyfeleim) bizalmát, szeretetét és a felém áradó tiszteletét megalapozza.

Az emberélet útjának felén

Szerencsésnek mondhatom magamat, mert életem során mindig megadatott, hogy nagy és befolyásos emberek mentoroljanak, kezdve apámmal Zenkovics Ferenccel, aki 3 éves koromban örökbefogadott (kimenekítve az állami intézet lelki és szellemi sötétségéből), folytatva nagyapámmal (apám halála után), aki csodálatos 25 évvel ajándékozott meg, aztán itt van keresztapám Orbán Tibor (a Bakonyi Bauxitbánya Vállalat egykori vezérigazgató-helyettese), aki nagyapám barátjaként terelgette zsenge koromat, és terelgeti máig, és végül ki kell emelnem a mindannyiunk előtt ismert Gaál Zoltán rektor urat, aki az egyetemi tanulmányaim során, sőt a későbbi életpályám elindításában is döntő befolyással bírt.

Folytathatnám a sort szakmai mentoraimmal is akik munkám során adtak baráti és atyai tanácsokat, egy biztos, mindannyiunknak megvannak azok a meghatározó, sorsfordító egyéniségei az életében, akik önzetlenül, a szeretettől vezérelve, a háttérből védőangyalként adnak bátorítást, hogy az élet útelágazásainál okosan dönthessünk.

Dante: Isteni színjáték

Az emberélet útjának felén
egy nagy sötétlő erdőbe jutottam,
mivel az igaz utat nem lelém.
Ó, szörnyű elbeszélni mi van ottan,
s milyen e sűrű, kusza, vad vadon:
már rágondolva reszketek legottan.
A halál sem sokkal rosszabb, tudom.
De hogy megértsd a Jót, mit ott találtam,
hallanod kell, mit láttam az úton.
Akkortájt olyan álmodozva jártam:
nem is tudom, hogyan kerültem arra,
csak a jó útról valahogy leszálltam.
De mikor rábukkantam egy hegyaljra,
hol véget ért a völgy, mély, mint a pince,
melyben felébredt lelkem aggodalma,
a hegyre néztem s láttam, hogy gerince
már a csillag fényébe öltözött,
mely másnak drága vezetője
, kincse.

Közösség építés súlya

Most, hogy hivatali időmet lassan kitöltöm, mit mondhatok leendő utódomnak (hiszen Szonda Tamás barátom, az Öregdiák Kongresszus lelki atyja, mentora jelezte felém, hogy nem kell izgulnom, lesz őszi Kongresszus, sikerült pályázati forrásokat mozgósítani), milyen jó tanácsokkal adhatom át az intézmény virtuális kulcsait? Talán annyit, hogy: legyen kevésbé elvont, írjon vidám dolgokról, elevenítse fel a régi szép időket, hagyja szárnyalni a képzeletet, és legyen sikeresebb a közösség formálásában és informálásában.

Minden emberben fecske ül

Végezetül bocsássátok meg nekem, hogy néha túl éteri magasságokban repültem, értetek tettem mindezt, és hogy útravalót is adjak, tisztább, bölcsebb gondolatokkal, mint amik nekem vannak, íme Gyurkovics Tibor egy csodálatos impressziója:

Fecskekód

El kéne szállni fecskemód
csak nincsen hozzá fecskekód
nem ismerem a jeleket
villanydrótkottafejeket
nem ismerem a csapatot
amelyik eliramodott
talán a csapat jelleme
és kitartása kellene
verdesni még a levegőt
a tükörtengerek fölött

és visszajönni ha a nyár
megint fecskékért kiabál
Jövök jövök! azt mondani
ahogy a fecskék hangjai
Megyek megyek! így fecsekül
minden emberben fecske ül
a fecskejaj a fecskekód
el kéne szállni fecskemód.

Budapest, 2007. október 5.

Baráti üdvözlettel:

Zenkovics Ferenc

már nem sokáig regnáló Öregktor

Szólj hozzá!

Címkék: öregktori körlevél dr gaál zoltán szonda tamás

A bejegyzés trackback címe:

https://eccegratum.blog.hu/api/trackback/id/tr24185480

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.